"Bár ezen a területen nem találom annyira kétségbeejtőnek a helyzetet, mint például az oktatással kapcsolatban, vagy a média és a marketing területén, de azért van néhány visszásság, amely mellett nem mehetek el szó nélkül." Kezdtem a blogomat két hónappal ezelőtt. Aztán két hónapig igen elfoglalt voltam de járt az agyam a témán, elolvastam, meghallgattam a kapcsolódó anyagokat, amikbe belefutottam, és már másképpen gondolom. Közben többek közt meghallgattam két volt bíró panaszait Baló György műsorában és a Fidesz is belekezdett a bíróságok bevételébe. Most már úgy látom ez a rendszer is rothad.
De kezdjük az elején.
Hogy a jogra szükségünk van ostobaság lenne vitatni. Egyszer láttam egy galambot inni. Csórikám minden korty után 360 fokban nézett körül hiszen a földön, nyílt terepen teljesen védtelen volt. Gondolom valahogy így lennénk mi is törvények nélkül. Állandóan védekezésre, vagy menekülésre készen kellene állnunk. Tehát a jog biztonságot nyújt és ez a biztonságérzet sérül mikor azt látjuk, hogy ezeket a törvényeket pillanatnyi érdekek alapján változtatják, nem alkalmazzák a bíróságokon és nem tartatják be a rendőrök. És Magyarországon minden szinten katasztrofális a helyzet. Persze a fejlettebb országokban sem kell sokat kutakodni rendszerproblémákat keresve. Ha így lenne, nem tűnnének el felfoghatatlan pénzek offshore cégekben, Tony Blair, Dick Cheney börtönben ülnének és olyan kártékony cégek, mint például a BP (Irán, Mexikói-öböl) nem létezhetnének. Nem vagyok idealista, tudom, hogy soha nem lesz tökéletes az igazságszolgáltatás rendszere, de úgy látom, hogy ahogyan koncentrálódik a tőke és vetkőzi le gátlásait a politikai hatalom, úgy távolodunk az ideális működéstől.
Feltehetjük a kérdést, hogy egy prolinak ez miért fáj, de a válasz nyilvánvaló. Angol katonaként nekünk kell a halálba menni, hogy páran jól keressenek. Mexikói halászként nekünk kopik fel az állunk. Melós adófizetőként nekünk kell az offshore-ba menekített pénzek okozta hiányt kipótolnunk. Vásárlóként a mi választási lehetőségeinket kurtítják meg a kartellező cégek. Közlekedőként a mi életünket veszik el drogos celebek, politikus csemeték.
Hogy teljeskörűen kivesézem ezt a kérdéskört ahhoz nem egy poszt nem lenne elég, de még egy könyv sem, és hiányzik az a néhány év-évtized alatt megszerezhető tudás is, aminek birtokában vázolhatnék egy új, igazságosabb rendszert. Ellenben felvetek néhány általam orvosolhatónak vélt problémát.
Törvényhozás.
Ezt a problémát tulajdonképpen megoldaná a "képviseleti demokrácia válsága" című posztomban felvázolt számon kérhető politikai program és a törvényhozást felügyelő független testület. De gondolom (vagy inkább remélem?) az alkotmánybíróság hatékonyságán is lehetne javítani. És (most menekülnek el visítva a jogot ismerő olvasók) mivel a törvény ismeretének hiánya nem felmentő körülmény, szerencsés lenne egy olvasható, érthető változatot is kiadni a törvényekből, jogszabályokból, mint amilyen a képes biblia, vagy a mitológiai mesék. Ebből hiányoznának az olyan "életszerű" kifejezések, mint például "felelőségre vonást alkalmaz" és nem kellene megtanulnunk latinul, ami egy minden bizonnyal szép, de lássuk be, bizonyosan holt nyelv.
Ítélkezés.
Saját tapasztalatból tudom, hogy a rendszer lassú. Ennek oka, hogy a legegyszerűbb tyúkpereket is különböző praktikákkal rendkívül meg lehet nyújtani, ami csak tovább terheli az egyébként is terhelt rendszert. Megoldás lehetne, ha a bíró a jelenlegi gyakorlattal szemben (most a másodfokú tárgyalás során nincs bizonyítás) első fokon intézné egyszerűsített formában a peres ügyet. Megjelenne a két ellenérdekelt fél (ha többen vannak egy-egy kiválasztott képviselőjük) ügyvédek nélkül, az általuk szükségesnek tartott dokumentációval felvértezve és egy maximum 3-4 órás tárgyaláson, mindkét fél maximum egy órában előadhatná, hogy szerinte miért van neki igaza. Ezután a bíró eldöntené, hogy kíván e ítéletet hozni és amennyiben úgy látja, hogy az ügy egyszerű (bíróságon dolgozó ismerősömtől, úgy tudom az ügyek 90%-a ilyen), meghozná az ítéletet. Ez ellen fellebbezni természetesen lehetne, de a fellebbezési díj jövedelemfüggő lenne. Tehát egy magánszemély vs cég perben az egyik félnek tízezreket kellene kockáztatni, míg a másiknak milliókat. Ezzel biztosíthatnánk, hogy bosszúból, időhúzásból ne terheljük feleslegesen a bíróságokat (mindkettőre láttam már példát). Amennyiben az a fél akinek hátrányára ítéltek, meg van győződve az igazáról, számára elgondolkodtató illeték fejében (egy-két havi jövedelem) mehetne tovább másodfokra, ahol már egy kijelölt ügyvéddel, bizonyítási eljárás, igazságügyi szakértők, stb segítségével kereshetné vélt vagy jogos igazát. Itt több idő és eszköz állna rendelkezésre, de ha jól működnek az első fokon ítélkező bírák, ide az ügyek töredéke jutna csak el.
És igen, kicsit átírnám az ügyvédi szakma munkakörét. Csak nekem tűnik úgy, hogy már maga a "sztárügyvéd" kifejezés is a jogegyenlőség arcul köpése? Tényleg csak nekem tűnik úgy, hogy nem igazságos, ha egy céggel szembeni jogvitámban az én oldalamon egy pár százezer forintért felbérelhető ügyvéd áll szemben egy komplett jogi osztállyal? Megszüntetve a jelenlegi gyakorlatot, a peres ügyekben mindkét ellenérdekelt fél egy darab kijelölt ügyvédet kapna. Ezzel a két aprósággal, nevezetesen az azonos jogi képviselettel és az azonos anyagi kockázat vállalással már egy kicsit egyenlőbbnek érezném a jogi csatározásokat.
És miután a jog előtt egyenlően állunk már csak a jogegyenlőséget kell helyrehozni. A második világháború előtt egy puccskísérlet történt Amerikában Roosevelt elnök ellen. A szervezkedő Amerikai Szabadság Liga fő támogatói a DuPont család, J. P. Morgan, a Chase National Bank, a Singer-örökös Robert Sterling Clark, a Standard Oil, a U.S. Steel, a General Motors, a Goodyear, a Colgate, a General Foods, a Heinz Foods, és a Birds Eye voltak. Ismerősek a nevek? Hogyne lennének, a bűnösök soha nem lettek felelőségre vonva és ma is vezető vállalatok. Ha magánszemélyek lettek volna gondolom kivégzik őket. Mint cégek, valószínűleg alkut kötöttek. Mert a cégeket maximum pénzbírsággal sújtjuk, bármit kövessenek el, amit ők sokszor bele is kalkulálnak az üzleti tervükbe. Nem kellene elgondolkodni a cégek komolyabb megbüntetésén? Nem lenne kívánatos például ideiglenesen megfosztani őket a kiépített brand-jüktől? Például, mikor kiderült, hogy a McDonalds szemetet árul ételként, születhetett volna egy olyan döntés, hogy mondjuk két évig nem használhatják a logojukat semmilyen formában (a feliratokat, logokat, termék megnevezéseket, Ronald bohócot mindenhonnan el kell tüntetniük erre a két évre). Működhetnek tovább mint gyorsétkezde, árulhatnak továbbra is dupla húsos hamburgert, de mindezt név és arculat nélkül. Ez például arányos viszonyban állna egy két éves szabadságvesztéssel, amit egy emberre mérnek. Persze egy ilyen joggyakorlat kialakításához Magyarország reménytelenül kicsi és gyenge, de az EU bürokratái, akik fapofával a hatalmas Google üzleti gyakorlatának vizsgálatába kezdtek, már térdre kényszeríthetnek bármilyen vállalatot. És mi is az EU részei volnánk.
Végül a végrehajtás.
Akinek nem világos, hogy hol áll derék rendőreink megítélése, szánjon rá néhány percet az életéből és hallgassa meg az Irie Maffia Baszd fel a kéket című örökzöldjét, vagy Pamkutya Despacito paródiáját. Persze amíg a mindenkori aktuális hatalom pénzbehajtó láncos kutyaként rángatja őket, addig nem igazán fog változni a helyzet. Sajnos itt nem tehetünk mást, mint megvárjuk amíg végre egy olyan politikai elit kerül hatalomra, amelynél az elitet nem kell idézőjelek közé zárni, és amely nem kussoltatásra és a költségvetési egyensúly javítására használja a rendvédelmi szervet. Amíg ez nem történik meg, még sok X6M BMW-t fogunk látni, ahogyan zebrán-záróvonalon keresztül előzi 30-as táblánál a kocsisort, miközben a közelben várakozó motoros rendőr pont más irányba néz.