Egy proli elmélkedései

probléma felvető és megoldó blog

Régóta nyomaszt, hogy rengeteg kérdés merül fel bennem, amiről senkivel sem tudok beszélni a környezetemben.

Mikor felvetem ezeket a témákat általában értetlen vállrángatás a válasz. A legrosszabb, hogy az értetlenség nem a problémára vonatkozik, hanem a problémához való viszonyra. A legáltalánosabb válasz a: Jó értem és igazad van de hát mit tudnánk tenni ez ellen?

A másik dolog, hogy mikor beszélgetek emberekkel és szóba kerül, hogy boldognak és elégedetnek érzem magam, szinte lefagynak. Hogy azt most hogyan. Ebben az országban? Ebben a világban? De hiszen nem is egy ferrariban ülök, és a telefonomon sincs aranyozás. Hogy akkor most ez mi? Én úgy gondolom, hogy ahogyan a problémákat tekintem és kezelem részben erre is választ ad. Nem fedi le a teljes vertikumot, de fontos része az egésznek.

Nos ezért írok most blogot, amit valószínűleg a kutya sem fog olvasni, de legalább teszek valamit. Egy ház is téglák ezreiből épül fel és egy tégla perspektívájából érthető az a mondat, hogy: Jó, de hogyan tudnék én oltalmazni az időjárás viszontagságaitól egy családot?

Hát úgy, hogy a többi ezrek közé simulva egyszerűen teszem amit kell. Állok szilárdan a helyemen és teszem amire rendelt a sors. Ez téglaként nem valami bonyolult feladat, de mint tégla nem is kapott elmét és szabad akaratot.

Nekünk egy kicsit bonyolultabb, de azért nem kell érteni a kvantummechanikához, hogy eldöntsük mi a helyes.

Amit egyébként nem kinyilatkoztatni szándékozom. Tudok változtatni az álláspontomon, ha kapok olyan új információkat amik más megvilágításba helyezik az adott problémát.

De addig is minden cselekedetem abba az irányba mutat amit helyesnek érzek és pont.

Ennyi elég is az okokról (igyekszem majd tömör lenni), amit még fontosnak gondolok elmondani az indítóban, hogy miért határoztam meg magam proliként.

Mivel szerintem fontos, hogy valaki milyen perspektívából ítél meg egy problémát, és a válasz pofon egyszerű: - Mert az vagyok. Kétkezi munkát végzek 18 éves korom óta és nem is szeretnék mást csinálni. Mikor szabadságon vagyok, egy idő után lelkiismeret furdalásom támad, ha nem csinálok semmit, csak pihenek, olvasgatok. Menthetetlenül prolinak születtem/nevelődtem (majd az értelmiség eldönti, ha akarja), képtelen lennék szervizt hívni egy kerékcseréhez, vagy kertészt hogy lenyírja a füvet. Ha kétkezi, képzetséget nem igénylő munka, én megcsinálom és kész.

Egyébként ezt a pragmatizmust hiányolom az úgynevezett értelmiségből.

Én mint proli, pontosan ezzel az egyszerűséggel fogom feldobni és leütni a problémákat is. Szerintem az egyik legnagyobb gond a mai világgal, hogy túlbonyolítjuk a problémákat, mert mi van, ha egy bébifókának nemi identitászavarai lesznek a probléma megoldásának következtében. Hát elárulom: semmi. Olyan nincs a világban, hogy ne okozzunk kárt. Minden kilégzéssel CO2-t pumpálok a légkörbe, minden hamburgerért meghalt egy marha, minden adócsökkentésért kevesebb jut szociális kiadásokra.

Nem leszek álszent, ezt megígérem.

Amit pedig írni fogok, nem lesz sem biblia sem egy mein kampf csak valami útikalauz szerűség.