- Miért nem vagytok boldogok, elégedettek?

telhetetlenség, irigység, hitetlenség, manipulálhatóság, magány, rettegés, elvtelenség

Először is, miért is tartom ezt fontosnak? Sajnos nem sikerült megtalálnom, hogy kitől származik, de van egy olyan mondás, mi szerint filozofálni csak teli hassal lehet. Ez nyilvánvalóan igaz szellemi értelemben is. Nem várhatjuk el egy neurotikus, szorongó, depressziós embertől, hogy olyan kérdésekkel foglalkozzon, melyek túlmutatnak a hétköznapi, pillanatnyi létfenntartáshoz szükséges feladatokon, hiszen legtöbb esetben még ez utóbbiak ellátása is problémát okozhat.

Egy elégedett, kiegyensúlyozott ember viszont képes tovább látni az orra hegyénél és ebből az állapotból képes lehet erőt venni magán, hogy áldozatokat hozzon egy távlatibb, magasabb cél érdekében.

A boldogság az én szótáramban egy impulzív, az elégedettségnél mélyebb érzelem, aminek sok kiváltója lehet, de minden esetben önmagam feladásával, egy másban, másikba feloldódással jár. Amiért fontosnak tartom idecitálni ezt a kérdést, az hogy ennek az állapotnak fontos kritériuma az alázat.

Ez az állapot? tulajdonság? sajnos kihalófélben van, pedig nagyon ostobának kell lenni, hogy az ember elutasítsa. Csak körül kell nézni. Az élet komplexitását, a világ hatalmasságát, az emberi nagyságot látva, azt kell hogy mondjam ostoba, aki nem érez alázatot. Márpedig alázat nélkül nem lehet sem boldog, sem elégedett senki.

Elégedettség. Ez a szótáramban egy permanensebb érzés, ami egyben a megkerülhetetlen alapja a boldogságnak. Ennek eléréséhez az alcímben szereplő dolgokat mind el kell engedni. Hogy hogyan, az szerintem mindenkinek egyénileg kell megoldani és minden kérdésre jut ezer jó tanács a weben. Mindenesetre én is leírom a saját stratégiámat. A legtöbb dolgot nem legyőzni, hanem elengedni kell. Nem hiszem, hogy az ember győzhet saját magával szemben, hiszen ahol győztes van, ott szükségszerűen van vesztes is.

Telhetetlenség: Korunk talán legsúlyosabb kórsága. Miközben talán a legkönnyebb elengedni. Egyszerűen meghatároztam mire van szükségem és csak annyira törekszem. Az igényeim kielégítéséhez szükséges összeget 36-38 hét alatt keresem meg ezért van 16-14 hét szabad hetem évente. Nem is hangzik rosszul ugye?

Irigység: Ezzel nekem nincs gondom, mivel egyszerűen nincs meg bennem. Talán azért nincs mert nem vagyok telhetetlen és az igényeimet ki tudom elégíteni? Egyébként elgondolkodtató, hogy a többség nem a milliomos csemetékre, a lottónyertesekre, hanem a szomszéd fűnyírójára, a kolléga új kocsijára szokott irigy lenni. Olyan dolgokra ami lehetne neki is, ha tenne érte. Ezen azért érdemes elgondolkodni.

Hitetlenség: Szerintem az emberi elme létszükséglete egy rendszer aminek a keretei közt tud működni. Ez a hit lehet a kereszténység, a tudomány, a keleti vallások, vagy a manapság terjedő "new age"-es gondolatok. Szerintem mindegy melyik csak szerepeljen benne az alázat és az elfogadás (ezért nem játszik a fundamentalista vallásosság, vagy a fajelmélet). Csúnya hasonlattal a hit az alapszoftver, amelyen futnak a személyünket meghatározó egyedi szoftverek. Valamiben hinni kell.

Manipulálhatóság: A jelen gazdasági rendszerben, mikor már rég túlhaladtuk a valós szükségleteink kielégítését, hihetetlen mennyiségű reklámmal próbálnak rábírni minket felesleges dolgok megvásárlására. Keltenek egy akkora igényt, amit a többség egyszerűen anyagilag képtelen kielégíteni. Ezért aki hagyja magát manipulálni az már fel is ült a kielégítetlenség expresszre. Egy idős kollégától tanultam, hogy nem az a fontos, hogy mit mondanak, hanem, hogy ki mondja. Ez óriási segítség a manipuláció ignorálásában. Mivel kb. öt személy véleménye érdekel ezen a világon és ezek közt nincs egyetlen cég sem, így nagy ívben teszek arra, hogy x cég szerint az ő y termékük nélkül nem leszek boldog.

Magány: Magány alatt nem az egyedüllétet értem. Nem mondanám egy világból kivonult remetére, hogy magányos és biztosan vannak szerető családi körnek tűnő közegben magányosan élő emberek. A magány szerintem mikor az ember kirekesztődik az őt körülvevő világból. Pedig csak elég lenne nyitott szemmel körülnézni. Mindenkinek helye van a világban, csak azt kell megtalálni.

Rettegés: "A félelem a kis halál, a félelem az elme gyilkosa" Az idézet a Dűnéből van és el is mond mindent. A félelem, a rettegés egy nagyon erős érzelem, akár gyilkosságra is sarkalhatja az embert, de mindenképpen mérgezi az elmét nap, mint nap. Legyőzni nem lehet, el kell engedni, mint minden rossz és ártalmas dolgot. Utálom azt a mondást, hogy "jobb félni, mint megijedni". Baromság! Félni valamitől ami lehet, hogy el sem jön? Félni valamitől ami kivédhetetlenül bekövetkezik mint a halál? Mi értelme van ennek. Ráérünk megijedni, ha odaértünk.

Elvtelenség: Utoljára hagytam, holott számomra a legfontosabb sarokkő, hogy nem tagadom meg az elveimet. Ez adja meg azt az erkölcsi alapot, amire támaszkodva megtehetem, hogy nem foglalkozom mindenki véleményével. Ez segít ignorálni a manipulációt, hiszen a legtöbb dolog amire rá próbálnak bírni egyszerűen ellentétes az elveimmel. Segít elkerülni olyan dolgokat mint a szégyen és a lelkiismeret furdalás, valamint irányjelzőként megkönnyíti a döntést a legtöbb kérdésben. Az elvhűség egy annyira jó dolog, hogy egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogyan képes valaki lecserélni egy érdek-vezérelt gondolkodásra. Persze az utóbbi kétségtelenül jobb pillanatnyi szinten, de annyi bonyodalmat, kárt okoz hosszabb távon, hogy tényleg felfoghatatlan számomra, hogyan van létjogosultsága. Ennyire nem tanulnak emberek?

Szóval mindenki fojtsa el, győzze le, engedje el a fentieket és kiegyensúlyozott, elégedett emberként nem lesz nehéz megtalálni magában az alázatot, amin keresztül megélheti a boldogságot. Ebből erőt merítve pedig megoldjuk a problémákat.

Nem ügy.

Egy Proli