Ez nem egy "régen minden jobb volt" típusú bejegyzés akar lenni, csak én sem tudok szó nélkül elmenni a képviseleti demokrácia nyilvánvaló hanyatlása mellett. A képviseleti demokráciák egyértelműen (Duterte, Brexit, Trump) lefelé tartanak. A választási programok egyetlen mondattá-szóvá egyszerűsödnek, a szélsőségek pedig erősödnek. Ennek legékesebb példája a Fülöp Szigeteki elnök Duterte megválasztása aki kampányában például azt ígérte, hogy drogosok ezreinek hullája fog úszni a manilai öbölben. Ez az ember megkapta a felhatalmazást, hogy ezt véghezvigye, a 100 milliós ország 16 millió lakója szavazott rá és már 3800 felett a halottak száma (mindeközben Duterte támogatottsága még mindig 83%-os, ami érthetetlen a számomra, annak tükrében, hogy csak a lakosság 16%-a szavazott rá a választásokon). És hát ugye ne felejtsük el, hogy Adolf Hitlert is demokratikusan választották meg, bár neki még egy elégé komplex víziója volt.

Ma már ez sem kell, elég egy mondat egy ígéret.

Mert ugye mit csinálnak országgyűlésünk képviselői. Rövid utánajárás kell csak, hogy megtudjuk, nem sok mindent. Azt ugye mindenki tudja, hogy a munkahelyükön nem szeretnek lenni, hiszen csak meg kell nézni egy parlamenti közvetítést. A meghozandó törvényeket nem nézik át, ugyanis mostanság erre módjuk sincsen annyira szűkre lett szabva az időkeret, fogadóórát jellemzően nem tartanak (http://index.hu/belfold/2011/02/28/kepviseloteszt/3/), törvényeket nem írnak, mivel többségüknek nincs jogi végzetsége. Szóval akkor mi a fenét csinálnak. A szavazásokon mondjuk ott vannak (bár ott sem mindig), de a pártfegyelem jegyében arra szavaznak, amit a párt elvár. Hosszasan gondolkodtam, hogy tudok e még egy olyan szakmát ahol ennyire fogalmam sincs, hogy mi a fenét is csinálnak a művelői, de nem jutott eszembe semmi. Talán az sem véletlen, hogy 2012 két legtöbbet felszólaló politikusa közül azóta mindkettő otthagyta a tisztelt házat.

Szóval nem mindegy kik nem ülnek ott? Nem mindegy kik nem állnak szóba velünk fogadóóra keretében? Nem mindegy kik nem nézik át a törvényeket, a szavazás előtt?

Muszáj ez a drága cirkusz?

Végiggondolva, nekem ez nem tetszik! Mint ahogy az sem tetszik, ahogy cinikus módon a törvények mögé bújva végigregnálnak "négyéveket" a különbözőnek tűnő, ám valójában nagyon hasonló, érdekközösségek.

A legnagyobb probléma talán, hogy nincs olyan cél, mint ami a nyugati demokráciák előtt lebegett a 90'-es évekig. Ott volt egy olyan irány, hogy meg kell mutatni a szocialista blokknak, hogy a képviseleti demokráciában jobb az élet. Így nem volt nehéz például egy ciklusokon átívelő gazdaságpolitikát kialakítani. Ez azonban elveszett és most pillanatnyi érdekek mentén folyik minden.

És megérkeztünk. Azt hiszem kimondhatjuk, hogy a válság valódi oka az elvtelenség.

Napjainkban választásokat csak hazugságokkal lehet nyerni. 14. havi nyugdíj, egymillió új munkahely, stb.

Állítólag a képviseleti demokrácia a fékek és ellensúlyok alkalmazásával működik megfelelően. Hol van a fékje és az ellensúlya az elvtelen hazudozásnak?

Holott 2006 őszén Magyarországon, a napnál is világosabbá vált, hogy kellene valami, ami féke és ellensúlya a hazugságnak. De a hazugság már nem is igazán bűn manapság. Keep smiling ha megdöglesz is, mutasd meg egy közösségi oldalon milyen boldog is vagy, esküdj holtomiglan-holtodiglant pár évre. És fogyasztjuk is a hazugságot. Felfrissülünk a cukros létől, menők leszünk egy mobiltelefontól, ellenállhatatlanok egy dezodortól és igen idetartozik: mondjuk láb nélkül is teljes életet élhetünk. Eleve ki a fene élhet teljes életet. Nagyon könnyen dobáljuk ezeket a jelzőket: minden, teljes, tökéletes, igazságos, isten adta (még ha ateisták vagyunk akkor is).

Ennyi hazugság után mi az a néhány be nem tartott választási ígéret?

"Ha semmi se szent és semmi se számít" 

Miért hazudnék bármit" PUF

Ezt énekelte a Pál Utcai Fiúk a 80-as években, de manapság már minden szent és minden számít, hazudni KELL. Mert már a "szent" alapvetések is hazugok. A nők ugyanolyanok, mint a férfiak, a négerek ugyanolyanok, mint a fehérek, az iszlám kultúrkörben nevelkedetek ugyanolyanok, mint a keresztény kultúrkörben szocializálódottak, stb.

Ha nem hazudsz, akkor minimum hímsoviniszta, rasszista, stb., bunkó vagy. Kevesen merik kimondani, hogy a király meztelen, és ezeket a keveseket a földbe döngölik, meghurcolják, ellehetetlenítik.

Ha például azt merem mondani, hogy két férfi, vagy két nő életközösségét ne hívjuk már házasságnak, akkor már meg is kapom a homofób címkét. Az fel sem merül, engem sérthet, hogy a feleségemmel egymásnak tett eskünket devalválják ezzel a cirkusszal, vagy hogy a vallásomban sértenek meg. Heteroszekszuális fehér férfiként vajmi kevés jogom maradt.

A csendes többség véleményét elnyomja a hangos kisebbségé. És ezzel a hangerő túlsúllyal a kisebbség nyomás alatt tartja a többség által választott politikai elitet és a nem választott, hanem saját jogán oda kerülő szellemi elitet is.

Ezért aztán bezárkózom bizonyos környezetekben. Nem mintha félnék, csak belefáradtam a nyilvánvaló bizonygatásába. Nem hiszem, hogy sok új tudományos elmélet születne, ha a tudósoknak minden lépésnél újra és újra bizonyítaniuk kellene minden egyes tételt, amit felhasználtak. Valószínűleg egy idő után azt mondanák, hogy basszátok meg...

Így virulhatnak a hazugságok apróbb- nagyobb virágai. Néha még beleállok egy-egy vitába, de jellemzően inkább félrenézek. Hiszen a hazugságoknak nincsenek, vagy csak nagyon ritkán vannak következményei. Viszont az ellenállást szinte mindig megbüntetik.

Voltak idők mikor az adott szónak súlya volt. Ma már az írottnak sem sok van, lásd az apró betűs részt.

Visszatérve az alapvetéshez, egy eltorzult erkölcsű társadalomban, hogyan is működhetne egy képviseleti demokrácia megfelelő módon.

Hát a választási ígéreteknek, talán súlya kellene, hogy legyen. Mondjuk törvény előtt számonkérhetőnek. Talán elvárható lenne, hogy a választott képviselőink legalább a munkahelyükön legyenek, mint más rendes dolgozók (lehet, hogy unalmukban még akár egy-egy törvénytervezetet is elolvasnának), és rendelkezésre álljanak a fogadóórákon. Talán meg kellene vizsgálni az alkalmasságukat.

A tehergépjárműveket, buszokat, megkülönböztető jelzéssel ellátott járműveket vezető embereknek át kell esniük egy pályaalkalmassági vizsgán ahol az alapkészségeket (hallás, látás, reflexek) mérik fel és pszihológiai vizsgán kell bizonyítaniuk, alkalmasak arra, hogy egy nagyobb méretű járművet vezessenek. És ez a vizsga, ami kell, hogy vezethess mondjuk egy 40 személyes buszt, nem szükséges hogy vezethess mondjuk egy 10 milliós országot.

Ráadásul manapság azok az "értékek" amelyek ahhoz szükségesek, hogy politikusként működj, nem nevezhetőek tiszteletre méltónak. Becsvágy, a pillanat uralását szolgáló elvtelenség, hazugság.

Kétlem hogy a "Nem ígérhetek mást csak vért és könnyeket" szlogen napjainkban versenyképes lenne.

És itt meg is érkeztünk a saját felelőségünkhöz. Kár lenne tagadni, hogy ezt a szart bizony magunk készítettük. Azzal, hogy mindig csak a szépet és jót akarjuk hallani, hogy nem akarunk soha semmi pluszt tenni a plusz juttatásokért, mi magunk korcsosítottuk el a politikai elitet. Most itt vergődünk mi az isten adta nép, és választott kedves vezetőink, egymás tökét markolva. Egyikünk sem akar lazítani a szorításon. Nem akarunk többet adni és ők nem mernek kevesebbet ígérni. Mi nem bízunk az általunk kitenyésztett korcsokban és ők pontosan tudják mit akarunk hallani, még akkor is ha tudjuk, hogy az nyilvánvalóan nem igaz.

Ezt a helyzetet feloldhatja egy katarzis (van néhány katasztrófa a horizonton), vagy megtehetnénk azt ami az élet számos területén működik, szigorú, mindenkire érvényes szabályokat hozhatnánk és bírókat választhatnánk. A fogásba menekült bokszolókat is a bíró hozza ki a meddő szituációból. Elveszítettük a közös víziót és elveszítettük a belső erkölcsi értékrendünket. Ezeket valamivel pótolni kellene, ha nem akarjuk folytatni a megkezdett utat. És szerintem ne akarjuk, mert még bőven van lefele. "A pokolnak nincsen feneke"  ahogyan Hamvas Béla fogalmazta meg.

Kellene egy választott testület (van néhány már készen: akadémikusok, alkotmánybíróság), amelyek egzisztenciálisan, politikailag függetlenek lennének, csak jogi vagy tudományos pályáról érkezhetnének és egy meghatározott szellemi elit választaná ki a tagjaikat.

- ők adnának jogosítványt a politikusi pályát választóknak,

- A választásokon induló pártoktól bekérnék a számonkérhető, nyilvános választási programot, amelynek lennének kötelezően kitöltendő pontjai

- a fenti program megvalósítását figyelemmel kísérnék és amennyiben nyilvánvalóan nem a megfelelő irányba tart a regnáló elit azokat visszahívhatnák akár egy év után is

-  Megoldanák és felügyelnék a média egyensúlyt, hogy a politikai szereplők azonos eséllyel érjék el a választókat

- A politikusi jogosítvány visszavonásával díjaznák a hazugságot (mostanában történt, hogy a sky news-on egy brit politikus élőben tagadott le egy tweet-et, ami a háta mögötti képernyőn volt kivetítve kb. 1x2 méteres nagyságban és ez a politikus még nem mondott le)

Mi választók pedig, a voksolásnál tanúbizonyságát kellene, hogy adjuk, tudjuk miről szavazunk. Például a szavazatunk mellé ki kellene tölteni egy kérdőívet, amit a programok kötelező pontjaiból állítanak össze és amennyiben az arra adott válaszok nem egyeznek a választott politikusunk programjával, a szavazatunk érvénytelen lenne. Mert hiszen miért is választanánk meg egy olyan politikust, aki nem arra esküszik fel, amit mi szeretnénk. A személyes vonzalom méretessék meg más versenyeken, itt ügyeink gondozására keresünk közszolgákat.

Végül pedig le kellene számolnunk a PC-vel. Nem normális, hogy szentnek kiáltunk ki mindent, viszont mára már bebizonyosodott, hogy ez a nyelvezet komolyan akadályozza a problémák megfogalmazását, ami az első lépcsőfok lenne a megoldás felé vezető úton. Ráadásul a szóbűn milyen messze, hány perc zuhanásra lehet  a "gondolatbűn"-től.

Tehát több őszinteséget, kevesebb hazugságot, nagyobb tudatosságot, szabályozott keretrendszert és egy azt betartató grémiumot szeretnék kérni.

Egy Proli aki választana, ha lenne értelme