Ezt az írást az hívta életre, hogy a közelmúltban gyermekünk születése kapcsán sajnos én is kapcsolatba kerültem a magyar egészségüggyel, még ha csak érintőlegesen is. Eddig az egyetlen anomália ami feltűnt, az az volt csupán, hogy egy 2500 fős településen, ahol több idős rokonunk él, mindössze egy fiókgyógyszertár üzemel, ahol csak az alap gyógyszereket lehet megvásárolni egy nagyon szűkre korlátozott időtartamban. Emiatt többször kértek meg minket, hogy néhány vényt váltsunk ki a közeli kisvárosban. Aztán jött a gyerek és most havonta egyszer-kétszer be kell ugrani a gyerekorvoshoz, hogy olyan veszélyes dolgokat, mint a bébitápszer, a popsikenőcs és a fürdőzsír felírassunk. Nem vészes a dolog, csupán alkalmanként egy feleslegesen eltöltött óra és a váróban még sohasem kellett időznöm fél óránál többet a síró, köhögő, szörcsögő gyerekek közt. És az is csupán egyszer fordult elő, hogy az 500 Ft.-os popsikenőcs helyett egy 6000 Ft.-os került kiírásra, amit kezdő apukaként szó nélkül ki is fizettem volna, ha a gyógyszertáros hölgy nem kérdez rá, hogy biztosan azt szeretném e. De a legfájóbb az a hihetetlen mennyiségű gyógyszer reklám volt, amivel a szabadságom alatt találkoztam a tévében. (Bár ezt a "tiltsuk be a marketinget" blogomban már kiiktattam.) Mondjuk ez javarészt már a gyártók sara.
Nem is értem, hogy állami egészségügy mellett, hogyan működhet egy teljes mértékben profitorientált, tőkevezérelt gyógyszergyártás. Azt hogy a multik mire képesek, tudjuk. Ólmozott benzin, a McDonalds rózsaszín húspépje, az Aguas de Tunari sajátos elképzelései a víz birtoklásáról Bolíviában, a Takata légzsákokat beszerelő autógyárak sunnyogása. Nincs kétség, a profitért emberek halnak meg, vagy szenvednek egészségkárosodást napjainkban is. Ehhez képest a gyógyszeripart teljesen kiengedjük az állam kezéből. Nem vagyok híve az összeesküvés elméleteknek, de a tőkére bízni a gyors és hatékony gyógyítást??? Nekem ez nagyon a "kecskére káposztát" minősített esetének tűnik. Mindenesetre a fájdalomcsillapítók tavaly már több embert öltek meg az egyesült államokban mint a HIV és ez tény. Mint ahogy tény, hogy ők felelnek a töménytelen gyógyszerreklámért és a jól fizetett orvos-látogatókért. Tehát ha elengedem azt a csábítóan logikus, ám de bizonyíthatatlan elméletet, hogy nem áll érdekükben hatékony, a betegségeket gyorsan megszüntető gyógyszereket kifejleszteniük, még ebben az esetben is marad elég felelőségük.
Persze a gyógyszer gyártók jellemzően nagy nemzetközi cégek, ezért ezen a területen Magyarországnak nem egyedül kellene fellépnie, viszont az EU már tekintélyes erő lehetne. "Megüzenhetnénk Brüsszelnek" Ezért inkább visszakanyarodnék a patikákhoz, hiszen ott kisebb magyar szereplők vannak, és az ilyenek megregulázásában például a jelenlegi kormányunk komoly rutinra tett szert.
2011-ben a magyar gyógyszerpiac 635 milliárd forint volt, melyből az OEP fizetett 408 milliárdot azaz durván a kétharmadát. Viszonyításképpen a dohánytrafikok (kb 5000) egy 500 milliárdos piacra lettek bevezetve, és 3,33%-os árréssel egy 16.5 milliárdos árréstömegből kell, hogy megéljenek. Ezzel szemben a gyógyszertárak (2333 közforgalmú patika, 668 fiókgyógyszertár) közfinanszírozott gyógyszerek alapján elszámolt árréstömege 2011-ben csaknem 50,3 milliárd volt, amin felül még ott van a nem támogatott több mint 200 milliárdos forgalomból származó haszon, valamint a kistelepüléseken működő gyógyszertárak is kapnak vagy 1 milliárdos támogatást.
Tehát anyagilag mindenképen megérné, mert ha csak az 50 milliárddal számolok 300 patikára, akkor is havi 1 400 000 Ft lenne a fenntartásra, (4 főre 1 millió a bér, 100E eszköz, 100E rezsi, 200E fenntartás) és az e feletti 25-30-40? milliárd mehetne vissza a költségvetésbe.
Az állami tulajdonlással könnyebbé válna a szabályozása a patikáknak. A gyógyszerészek mint az állami egészségügy dolgozói kaphatnának több jogosítványt. Például nem kellene az embereknek receptért orvoshoz szaladgálni, hanem a bébitápszert, az algopirynt, stb közvetlenül, vény nélkül meg lehetne vásárolni a gyógyszertárakban. Ez levenne némi adminisztrációs terhet az orvosok válláról is. Könnyebbé válna bevezetni és üzemeltetni egy országos informatikai rendszert, ahol tb szám alapján személyenként is nyomon követhető lenne a gyógyszerfogyasztás. Mivel nem lenne nyomás a profit oldaláról, a nem vényköteles gyógyszereknél tényleg érvényesülhetne a tiszta árverseny. De az értékesítés kézbevételével megnyílna az út egy állami gyógyszergyártó vállalat megalapítása előtt is.
Arról nem is beszélve, hogy ha eljön a napja a marihuána legalizálásának (ami a nemzetközi trendeket nézve el fog jönni), lenne egy szabályozott, megbízható állami csatorna az értékesítésre.
És mindennek vesztese talán ezer ember lenne, míg a nyertes oldalon egy nemzet állna.
Egy emelkedett Proli
