Szükségleteink

Ez egy nagyon rövid bejegyzés lesz hiszen annyira szubjektív a téma. Az én három literes hátsókerék meghajtású kocsim teljesen felesleges valakinek aki nem szeret vezetni, míg egy szuper videokártyával felturbózott spéci laptopra nekem nincs szükségem íráshoz és filmnézéshez.

Az alapvető fizikai szükségleteket rém egyszerű összefoglalni. Iható víz, ehető tápláló étel, komfortos hajlék, ruházat ami véd. Ezek szerencsére manapság mindenki számára elérhetőek. És a mindenki szó szerint érthető. A csapvíz iható, a másik három szükségletet fedezik állami és civil szervezetek.

Minden más, kezdve a bubiktól a vízbe, már nem létszükséglet, hanem mondjuk ki: luxus. Amivel nincs is semmi baj. Ha egy kutya elé teszünk egy silány száraztápot és egy húsos csontot, egyértelmű, hogy mit fog választani. A baj az akkor következik be, mikor ezt a tápot és az egy darab húsos csontot kettő kutya elé tesszük. Ott áll egy darab optimális választás két csorgó nyálú eb előtt. Nyilvánvaló, hogy az egyikük boldogtalan lesz, pedig megmarad neki a táp, ami tökéletesen kielégítené a létszükségletét, de hát épen most marták el egy húsos csont mellől, ami ráadásul még finom is.

És valami ilyesmi élethelyzetbe lavíroztuk be magunkat mi is. Ahol lehetnénk boldogok, mert soha ekkora létbiztonság nem volt még, de soha ennyi húsos csontot nem ráncigáltak még az orrunk előtt. Még ha óriási vagyont halmozunk fel, akkor is számtalan húsos csontról maradunk le mert nem mindig az erősebb kutya közösül, van mikor a gyorsabb.

Ráadásként emellé a végtelenített szükséglet mellé, megkaptuk a hitelt, mint a lehetőségeink kibővítését.

Pedig be kellene látnunk, hogy ha nem húzzuk meg a határokat egy életre frusztráltak leszünk, plusz az állandó szerzési kényszer miatt nem tudunk örülni annak sem amink van. A kocsik a '90-es évek közepére érték el fejlődésük csúcsát, a hűtőszekrények talán a '70-es években, a mobilok kb. 4 éve nem tudnak újat mutatni, miközben évente jönnek ki a drágább, haszontalan (vagy csak nagyon kevesek számára hasznos) újításokkal felszerelt modellek, de a windows sem rakott le számomra semmi értékelhetőt az xp óta.

Mi pedig, miközben ez a tendencia nyilvánvalóan káros, kiszolgáljuk a rendszert. Nem csak a kereteinken belül, hanem még a jövőnket is zálogba bocsátva. Miközben soha ennyi tudás nem állt még rendelkezésünkre, teljesen elhülyülünk.

Semmi más dolgunk nem lenne, mint hogy a lehetőségeinkhez mérten húzzunk egy határt, amihez ha nem lépjük át, a rendszer is kénytelen lesz alkalmazkodni. Főként ha mindemellett rákényszerítjük választott vezetésünket, hogy a mi érdekünkben hozzon meg bizonyos döntéseket, amik megnehezítik, vagy ellehetetlenítik a vedd meg és dobd el gyorsuló spiráljának menedzselését.

Ez sajnos egy folyamatos odafigyelést és tudatosságot igényel, hiszen tényleg jönnek olyan dolgok, amik hasznosak és minden hasznosra jut vagy ezer égetnivaló szemét. Forr a vérem, mikor Tom Cruise a Coctail-ben csodálja, irigyli azt az illetőt, aki a kis napernyőket gyártja, amivel díszítik a koktélos poharakat. Most tényleg csodálatra és irigylésre méltó valaki, aki haszontalan szemetet gyárt?! Mikor elém ilyen poharat tesznek én azért nem állom meg, hogy szóvá ne tegyem, milyen bájos, hogy a környezetet feleslegesen terhelve ilyen csodával ékítik a poharam, mert egy szelet narancs már mennyire prosztó lett volna.

A következő körnél lehet, hogy beleköpnek az italomba, de kis napernyő nincs benne.

És igen, néha Egy Proli is iszik koktélt, mikor annak szükségét érzi.