Kedves Magyar Értelmiség
Magyarországon valami történik. Aki csak kicsit is érdeklődik a közügyek iránt és nem csak az állami propagandagépezetből tájékozódik, az látja érzi, hogy van valami a levegőben. Valami felgyülemlett energia ami halk morajlással keresi azt a csatornát ahol elvezethetné ezt a feszültséget. Azonban a Fidesz, amely generálja ezt, mesterien tartja gátak közt az ellene irányuló nyomást. Itt egy kicsit megerősíti a gátat, ott egy kicsit megemeli, amott pedig, ahol már semmi mással nem állhat ellen megnyitja, egy kis lefolyást engedve, majd visszazárja mikor már kezelhetővé csillapodott. Az a nyomás, amely most még nő, de ki tudja mi lesz belőle öt hosszú év múlva. Az emberek akik ezt tömeget alkotják, öregednek, meghalnak, megtörnek, külföldre párolognak, egyszóval egyszer elfogynak. Persze jönnek újak, de hogy nekik mi lesz fontos, ki tudja most megmondani? Napjainkban a 6 millió aktiválható választóból 4-4,5 millió változást akar.
Cselekedni pedig akkor kell, amikor annak ott van az ideje. Decemberben hülyeség permetezni levélfodrosodás ellen.
Jövőre parlamenti választások lesznek Magyarországon. Egy olyan választási rendszerben ami az értelmiség konszenzusa szerint enyhén szólva sem kedvez a jelenlegi politikai elit leváltásának. És erre mit tesz a mi isten adta értelmiségünk? Szinte semmit.
Vannak erőtlen próbálkozások, mint például Puzsér Róbert javaslata, hogy fogjon össze minden párt és kérjen felhatalmazást egy évre, amíg átírják a választási törvényt és leváltják a főügyészt, majd kiírják az új rendszerben az új választást. Az ötlet jó, de bájos ez a naivitás egy negyven pluszos publicistától. Ezek a politikusok nem fognak összefogni, de ezt ők már deklarálták is. Politikusoktól elvárni, hogy megzabolázzák magukat? Kígyónak lábsó?
És akkor most ennyi? Erre futja az értelmiség erejéből? Szellemi óriásaink vajúdásából ennyi születhet? Pedig olyan fájdalmasan nyilvánvaló, hogy mit kellene tenniük.
Történelmünk értelmiségijei kardot csatoltak, ha jött a tatár, a török, vagy az orosz. Most csak egy pártot kellene alapítaniuk(A Fidesznek hála soha nem volt ez még ilyen egyszerű). Egyet a hazánkért és a benne élőkért. Egyet világnézettől függetlenül. Egyet, hogy megmutassák nekünk proliknak, parasztoknak, létezhet összefogás egy magasabb célért. Egyet, egyetlen évre.
És egy ilyen formáció rést üthetne azon a gáton. Hiszen elérnének mindenhova. A jobboldaltól a balig, a környezetvédőktől a neoliberálisokig, a vallásosaktól az ateistákig. Hiszen nem lenne semmilyen politikai vállalás ebben az egy éves működésben, ami vállalhatatlan lenne bármely csoportnak.
A programjukban csupán néhány konkrét pont szerepelne. Egyéves mandátum, a választási rendszer igazságos átírása. Esetleg még egy korrupció elleni ügyészség, egy közvetlenül választott államfő, egy átlátható limitált pártfinanszírozás. De erről már írtam.
Kíváncsi vagyok képes e erre a magyar értelmiség. Képes e, a kampánnyal együtt másfél évre, elnyomni személyes ellenszenvét, felülemelkedni kicsinyes önzésén, leküzdeni a Fidesz bosszújától való félelmét. Mert ha belekezdenek, akkor nyerni kell. Bár nincsen kétségem, hogy ha összeáll egy kritikus tömeg akkor a Tölgyessy Péteristák, Gulyás Mártonisták, TGM-isták, Puzséristák, Pogátsa Zoltánisták, Pörzse Sándoristák, stb.-isták egyesített ereje előtt nem állna meg semmilyen ellenfél.
Már a felállásuk olyan erő lenne ami előtt el tudom képzelni, hogy meghódolna a jelenlegi ellenzék egy része is, és egyes pártok azt mondanák: hajlandóak vagyunk megkockáztatni, hogy várunk még egy évet és nem indulunk el ezen a választáson.
Persze ehhez fel kéne állni Pató Pál urak. Ilyen lehetőség nem sok adódik egy életben.
Végül jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ha ilyen pontosan látom, mit is kellene tenni, miért is nem teszek, miért irogatok itt ehelyett? Nos mert én valóban egy proli vagyok, vagy egy vidéki tahó (ahogy tetszik). A múlt héten is hat nap, hetvenhárom órát dolgoztam és ez a munka nem arról szólt, hogy olvasgattam, híreket elemeztem, inspiráló beszélgetéseket folytattam. Ezt a levelet is éjszakába nyúlóan írom kissé dühösen, mert nem kissé cserbenhagyottnak érzem magam, és nekem, egy prolinak még arra is rá kell gugliznom, hogy Tölgyessy úrnak hogyan kell helyesen leírni a nevét. Proliként szabadjon már megelégednem annyival, hogy követem a napi fontosabb eseményeket, tájékozódom a politikai erőkről és négyévente ezzel a tudással felvértezve elmegyek választani. Úgy érzem egyébként, hogy ezzel túl is szárnyalom néha az értelmiségünk által nyújtott teljesítményt, persze tisztelet a kivételnek.
Azért még maradok tisztelettel
Egy Proli
aki meglehetősen elégedetlen az értelmiséggel
