Zárjuk be a pénzpiacokat

Az alábbi idézet a Wikipedia-ból származik és a pénzügyi szemfényvesztők egyik kedvenc fogalmát a derivatívákat (magyarul származtatott ügyletek) hivatott leírni. Azokat a derivatívákat melyeknek a piaca jelentéktelen 1,2 quadrillion dollár, ami felfoghatatlanul nagy szám, úgy könnyebben érthető, hogy ez a teljes világ GDP-jének a tízszerese. Igen az egész világé kínástól, usástól, unióstól, japánostól, mindenestől.

forrás: http://www.investopedia.com/ask/answers/052715/how-big-derivatives-market.asp

"Az IAS 39 alapján akkor nevezhetünk egy ügyletet derivatívának, amennyiben arra az alábbi három ismérv mindegyike jellemző:

- az ügyletben való részvételhez nincs szükség rendelkezni az ügylet tárgyát képező - értékpapírokkal, árukkal, stb.

- az adott ügylet a jövőben jön létre

- az ügylet értéke nem köthető a részt vevő instrumentumok értékéhez.

A származtatott ügyleteket lehetetlen teljes körűen kategorizálni, mivel a pénzügyi innovációk olyan mértékben fejlődnek, hogy azok nyomon követése is lehetetlen."

Nos számomra egyszerű prolinak ez egy olyan ultiparti, ahol nincsenek szabályok, nincsen maximális mondás és más pénzével játszom.

Főként a jövőbeniségre vonatkozó rész vágja ki nálam a biztosítékot. Ha ez nem szerencsejáték, akkor a rulett miért az??? Bár az sem rossz " lehetetlen teljes körűen kategorizálni ", mert ugye ha valamit még kategorizálni sem tudunk, akkor hogyan is lennénk képesek szabályozni.

A pénzpiac már régen túllépett a részvénykereskedelmen. Shortolás, derivatívák, opciós kereskedelem, strukturált hiteltermékek. Közös jellemzőjük, hogy kvázi fogadások a jövőre, ami számomra szerencsejáték. Megbolondítva annyival, hogy valamilyen számomra felfoghatatlan okból, kihagyhatatlan belőle a brókercég (indoklásként olyanok szoktak szerepelni, hogy a tőzsde elégé veszélyes játék ahol a megfelelő tudás és tapasztalat nélkül bajunk fog történni), és például tőkeáttételes konstrukciókkal amelyek lehetővé teszik, hogy pokoli gyorsasággal bukjuk el a pénzünket.

Na most mi történne, ha ezt az egészet bezárnánk, meghagyva a klasszikus részvénypiacot, annyi kikötéssel, hogy a megvásárolt részvényt minimum egy évig nem lehet eladni? Szerintem semmi, azon kívül, hogy néhány bankárnak és brókernek el kellene kezdenie valamilyen értelmes munkát keresni.

És most lássuk a pozitív hatásokat:

- a pénzpiacokon forgó pénz kénytelen lenne banki letétekbe és állampapírokba vándorolni, ami padlóra küldené a kamatokat. (ami elégé jól jönne egy eladósodott világban)

-  esetleg megjelenne a startup-okban ami az innováció további erősödését segítené (lehet, hogy jövőre már szálloda nyílna a Marson)

- csökkenne a nyomás a pénzügyi szektoron, hogy pénzt teremtsen

- az ingatlanpiaci árak elkezdenének csökkeni, ami vinné lefelé a bérleti díjakat is (akármit állítanak is, nekünk akiknek egy háza van, amelyben lakunk, teljesen érdektelen annak az ára, viszont aki bérel, vagy aki lakásvásárlás előtt áll, annak az alacsonyabb ár a jobb)

- az árutőzsdék bezárása csökkentené a nyersanyagok árát

És a piac nem omlana össze! Miért is tenné? Persze lenne némi hiszti, de pontosan annyi lakásra, mobiltelefonra, kenyérre, tejre, csaptelepre és kerti törpére lenne szükség, mint addig. Na jó, a magánrepülőgépek, luxus jachtok, magánhelikopterek piacán lenne némi visszaesés.

De Egy Proli ezt ki tudja heverni.

Tiltsuk be a marketing nagy részét

Egy cégnél 1-50 % a költés marketingre, az átlag 9-12 % forrás: https://www.legalzoom.com/articles/cost-of-marketing-what-is-the-average-budget valami professzortól.

tengernyi érv: https://youtu.be/C1GZyZUG9Is vita Puzsér Róbert és Sas István közt.

Ebben a videóban elhangzik számtalan érv, ami a reklámok káros hatását illusztrálja. Úgy mint, a reklámok manipulatívak, torzítják a piaci versenyt, idealisztikus képek sugallásával önértékelési zavarokat okoznak, mindeközben nem tájékoztatnak, stb.

Amit hiányoltam az érvek sorából, hogy engem mint környezettudatos prolit zavar az irdatlan mennyiségű nyomtatott szemét. Egyébként nem csak engem. Szinte az összes lépcsőházban kinn van a kérés, hogy ne hagyják ott, vagy a gyűjtődobozba helyezzék a szemetüket.

Ráadásul a csillag-apróbetű óta egyszerűen hazugok.

Egyrészről például sulykolják, hogy a baktériumok gonoszak és az a jó ha 99,99%-ukat kiírtjuk (az antibakteriális szappanokról egyébként épen most derült ki, hogy egészségkárosítóak forrás: http://www.livescience.com/41979-antibacterial-soap-fda.html), majd a következő reklámban együnk Bifidus Actiregularis-t, ami jó és nem mondjuk, de egy baktérium. Ráadásként velünk fizettetik meg mindezt, hiszen benne van minden termék árában.

Tehát adva van egy gazdasági ág aminek hasznossága cáfolható és számtalan káros hatása bizonyítható. Ezen felül idegesítő, ami számomra már önmagában elég indok minimum a korlátozására. Mindezek ellenére vadul burjánzik és nem látszik, hogy bárki tenni szeretne ellene. De kinek áll ez érdekében? Egyrészről a nagy cégeknek, hogy marketing dömpinggel biztosítsák piaci pozíciójukat(a McDonald's 2,6 milliárd dollárt költ globálisan marketingre évente /http://www.statista.com/statistics/286541/mcdonald-s-advertising-spending-worldwide//, hogy továbbra is etethesse velünk a szemetet /http://www.luxuryandglamor.com/the-famous-chef-jamie-oliver-won-the-court-process-against-mcdonalds-company-proving-that-their-products-are-not-edible//), másrészről a kereskedelmi médiának, amely gyakorlatilag ebből él.

Ez a szűk réteg (vezető cégek tulajdonosai, média cégek tulajdonosai) ráerőszakol ismét valamit a többségre. A gond, hogy per pillanat ez a szűk réteg irányítja a fejlett országok gazdaságát és politikai vezetőit, valamint aktívan beleavatkozik minden más ország gazdaságába és politikai vezetésébe. (mikor ezt írom, kerül napvilágra, hogy Merkel kiáll a megbukott TTIP mellett) Egyszóval ne legyenek illúzióink, nagyon keményen meg lennénk büntetve, ha mondjuk kierőszakolnánk egy népszavazást, amin keresztül köteleznénk aktuális kormányunkat, hogy korlátozza a reklámokat.

Egyébként most például egy olyan kormányt kellene erre rábírnunk, amely szintén a marketing segítségével regnál. A 2014-es kormányprogramjuk, konkrétan egy szó volt "folytatjuk". Ezt sikerült győztes programmá tenni. És a világban máshol sem jobb a helyzet.

Nem lenne jobb, ha objektív tények alapján választhatnánk? Ha egy pártot a programja, egy terméket az ár-érték aránya, összetevői alapján kellene megítélnünk?

El tudnék képzelni egy olyan állami szolgáltatást, ahol különböző tartós termékeket vizsgálnának és mondjuk egy cipőre rá lenne írva hány lépés után szakad szét, vagy deformálódik a talprésze. A cégek csinálnak ilyen teszteket, például az ikea konyhaszekrény fiókját egy robotkar húzogatja, és  ad is 25 év garanciát a legdrágább bútorcsaládba tartozó bútoraira, viszont elfelejti megosztani a tesztek eredményeit a nagyra becsült fogyasztóval. Így a fogyasztó döntsön, hogy kell e neki dupla áron a bútor ami bír 25 év normál használatot, vagy megvegye inkább fél áron a másikat, amelyikről, bár tudják, de nem mondják meg, hogy mennyit képes szolgálni.

Ezen felül pedig már most rendelkezésre áll a net. Én személy szerint technikai eszköz vásárlása előtt megnézem a teszteket, fórumokat. Szállás foglalásnál elolvasom a visszajelzéseket. Mi szükség van egy olyan korban a marketingre ahol két kattintásra vannak olyan cikkek, mint "a tíz legjobb bluetooth headset 2015"?

Arról nem beszélve, hogy a média színvonala is emelkedne. Hiszen összehasonlíthatatlan a HBO, vagy a Netflix kínálata a kereskedelmi tévék mocskával. A bőséges forrás elapadásával, ezek a szolgáltatók is kénytelenek lennének minőséget nyújtani. Még azt sem tartom kizártnak, hogy a kapitalizmusba visszatérne a verseny és tényleg a minőség és az ár versenyezne!

Az emberek nagy része (sajnos nem találtam semmi adatot, hogy hány százaléka, de az ismerőseim körében 100%) utálja a reklámokat, olyannyira, hogy még akár a hátsóját is képes lenne felemelni egy szavazás erejéig, ami mostanság nagy szó. Egyszerűen ki kellene íratni egy szavazást. Persze nem Magyarországon, mivel mint írtam csúnyán megbüntetnének minket, aztán mi lennénk a globális médiában a példa, hogy mekkora marhaság ez, hiszen nézzük csak meg, hogyan tette tönkre a Magyar gazdaságot ez a felelőtlen lépés. Természetesen nem ez vágná haza a gyengécske gazdaságunkat, hanem a tőke és a média, de ezt már nehéz lenne megmagyarázni. Ellenben van mód aláírásgyűjtésre uniós szinten. És egy Európai Uniót már nem lehet gallyra vágni komoly veszteségek nélkül. A tőke már szenvedett vereségeket eddig is (dohányipar, ólommentes benzin, TTIP) fel fogják tudni dolgozni.

A nyomtatott marketing termékeket, már holnap el lehetne tüntetni. Csupán egy jól súlyozott környezetterhelési díjat kellene rá kiszabni, amire mondjuk ráterhelnénk még a papírhoz szükséges fát kivágó favágó majdani nyugdíját is. Cégek is szoktak ilyen szimpatikusan számolni, ráadásul zöld csomagolásban manapság bármit el lehet adni, akár durván környezetszennyező lignites erőműveket is újra lehet indítani.

Aztán jöhetnének a tévés reklámok, itt csak a termékelhelyezést hagynám meg és a trendajánló pr műsorokat. A rádiós műfajt meghagynám, mivel egyrészről az ember sokkal könnyebben el tud engedni valamit a füle mellett (a nős férfiak mindenképen), mint nem észrevenni, másrészről nem tudom elképzelni, hogy a rádióknál működhetne az, az előfizetéses rendszer, ami tévéknél már működik.

Az újságok és óriásplakátok esetében kissé tanácstalan vagyok. Engem nem zavarnak, de van olyan ismerősöm aki falra tud mászni tőlük. Meg kellene kérdezni az embereket.

És végül kedvencem a net. Az email-eknél számomra elég a leiratkozás opciója.  És a weblapoknál is csak a középre betöltődő, esetleg bezárandó reklámok zavarnak. Részemről kaphatnak egy negyednyi sávot a jobb oldalon. A streamelt videóknál pedig maximalizálnám mondjuk 5 másodpercbe. Legyenek meggyőzőek.

Mindezt kompenzálandó: államilag támogatott teszt központok, kötelezően feltüntetendő a termékre vonatkozó jellemzők, amely adatok valóságáért a cégeknek visszavásárlási garanciával kell felelniük. A politikában pedig betiltani mindennemű reklámot a választás előtti egy hónapban, beleértve a kormányzati kommunikációt is. Felállítani egy weblapot, ahol minden induló megjelentetheti a programját és chat, valamint komment segítségével elmagyarázhatja azt, az érdeklődőknek.

Tulajdonképpen így összefoglalva nem is olyan durva, ráadásul az eddig belénkvert tudatformálás még évekig vinné tovább a gazdaságot a jelenlegi pályán és minden szereplőnek lenne ideje felkészülni a "szép új világ"-ra.

Egy Proli

Szükségleteink

Ez egy nagyon rövid bejegyzés lesz hiszen annyira szubjektív a téma. Az én három literes hátsókerék meghajtású kocsim teljesen felesleges valakinek aki nem szeret vezetni, míg egy szuper videokártyával felturbózott spéci laptopra nekem nincs szükségem íráshoz és filmnézéshez.

Az alapvető fizikai szükségleteket rém egyszerű összefoglalni. Iható víz, ehető tápláló étel, komfortos hajlék, ruházat ami véd. Ezek szerencsére manapság mindenki számára elérhetőek. És a mindenki szó szerint érthető. A csapvíz iható, a másik három szükségletet fedezik állami és civil szervezetek.

Minden más, kezdve a bubiktól a vízbe, már nem létszükséglet, hanem mondjuk ki: luxus. Amivel nincs is semmi baj. Ha egy kutya elé teszünk egy silány száraztápot és egy húsos csontot, egyértelmű, hogy mit fog választani. A baj az akkor következik be, mikor ezt a tápot és az egy darab húsos csontot kettő kutya elé tesszük. Ott áll egy darab optimális választás két csorgó nyálú eb előtt. Nyilvánvaló, hogy az egyikük boldogtalan lesz, pedig megmarad neki a táp, ami tökéletesen kielégítené a létszükségletét, de hát épen most marták el egy húsos csont mellől, ami ráadásul még finom is.

És valami ilyesmi élethelyzetbe lavíroztuk be magunkat mi is. Ahol lehetnénk boldogok, mert soha ekkora létbiztonság nem volt még, de soha ennyi húsos csontot nem ráncigáltak még az orrunk előtt. Még ha óriási vagyont halmozunk fel, akkor is számtalan húsos csontról maradunk le mert nem mindig az erősebb kutya közösül, van mikor a gyorsabb.

Ráadásként emellé a végtelenített szükséglet mellé, megkaptuk a hitelt, mint a lehetőségeink kibővítését.

Pedig be kellene látnunk, hogy ha nem húzzuk meg a határokat egy életre frusztráltak leszünk, plusz az állandó szerzési kényszer miatt nem tudunk örülni annak sem amink van. A kocsik a '90-es évek közepére érték el fejlődésük csúcsát, a hűtőszekrények talán a '70-es években, a mobilok kb. 4 éve nem tudnak újat mutatni, miközben évente jönnek ki a drágább, haszontalan (vagy csak nagyon kevesek számára hasznos) újításokkal felszerelt modellek, de a windows sem rakott le számomra semmi értékelhetőt az xp óta.

Mi pedig, miközben ez a tendencia nyilvánvalóan káros, kiszolgáljuk a rendszert. Nem csak a kereteinken belül, hanem még a jövőnket is zálogba bocsátva. Miközben soha ennyi tudás nem állt még rendelkezésünkre, teljesen elhülyülünk.

Semmi más dolgunk nem lenne, mint hogy a lehetőségeinkhez mérten húzzunk egy határt, amihez ha nem lépjük át, a rendszer is kénytelen lesz alkalmazkodni. Főként ha mindemellett rákényszerítjük választott vezetésünket, hogy a mi érdekünkben hozzon meg bizonyos döntéseket, amik megnehezítik, vagy ellehetetlenítik a vedd meg és dobd el gyorsuló spiráljának menedzselését.

Ez sajnos egy folyamatos odafigyelést és tudatosságot igényel, hiszen tényleg jönnek olyan dolgok, amik hasznosak és minden hasznosra jut vagy ezer égetnivaló szemét. Forr a vérem, mikor Tom Cruise a Coctail-ben csodálja, irigyli azt az illetőt, aki a kis napernyőket gyártja, amivel díszítik a koktélos poharakat. Most tényleg csodálatra és irigylésre méltó valaki, aki haszontalan szemetet gyárt?! Mikor elém ilyen poharat tesznek én azért nem állom meg, hogy szóvá ne tegyem, milyen bájos, hogy a környezetet feleslegesen terhelve ilyen csodával ékítik a poharam, mert egy szelet narancs már mennyire prosztó lett volna.

A következő körnél lehet, hogy beleköpnek az italomba, de kis napernyő nincs benne.

És igen, néha Egy Proli is iszik koktélt, mikor annak szükségét érzi.

- Miért nem vagytok boldogok, elégedettek?

telhetetlenség, irigység, hitetlenség, manipulálhatóság, magány, rettegés, elvtelenség

Először is, miért is tartom ezt fontosnak? Sajnos nem sikerült megtalálnom, hogy kitől származik, de van egy olyan mondás, mi szerint filozofálni csak teli hassal lehet. Ez nyilvánvalóan igaz szellemi értelemben is. Nem várhatjuk el egy neurotikus, szorongó, depressziós embertől, hogy olyan kérdésekkel foglalkozzon, melyek túlmutatnak a hétköznapi, pillanatnyi létfenntartáshoz szükséges feladatokon, hiszen legtöbb esetben még ez utóbbiak ellátása is problémát okozhat.

Egy elégedett, kiegyensúlyozott ember viszont képes tovább látni az orra hegyénél és ebből az állapotból képes lehet erőt venni magán, hogy áldozatokat hozzon egy távlatibb, magasabb cél érdekében.

A boldogság az én szótáramban egy impulzív, az elégedettségnél mélyebb érzelem, aminek sok kiváltója lehet, de minden esetben önmagam feladásával, egy másban, másikba feloldódással jár. Amiért fontosnak tartom idecitálni ezt a kérdést, az hogy ennek az állapotnak fontos kritériuma az alázat.

Ez az állapot? tulajdonság? sajnos kihalófélben van, pedig nagyon ostobának kell lenni, hogy az ember elutasítsa. Csak körül kell nézni. Az élet komplexitását, a világ hatalmasságát, az emberi nagyságot látva, azt kell hogy mondjam ostoba, aki nem érez alázatot. Márpedig alázat nélkül nem lehet sem boldog, sem elégedett senki.

Elégedettség. Ez a szótáramban egy permanensebb érzés, ami egyben a megkerülhetetlen alapja a boldogságnak. Ennek eléréséhez az alcímben szereplő dolgokat mind el kell engedni. Hogy hogyan, az szerintem mindenkinek egyénileg kell megoldani és minden kérdésre jut ezer jó tanács a weben. Mindenesetre én is leírom a saját stratégiámat. A legtöbb dolgot nem legyőzni, hanem elengedni kell. Nem hiszem, hogy az ember győzhet saját magával szemben, hiszen ahol győztes van, ott szükségszerűen van vesztes is.

Telhetetlenség: Korunk talán legsúlyosabb kórsága. Miközben talán a legkönnyebb elengedni. Egyszerűen meghatároztam mire van szükségem és csak annyira törekszem. Az igényeim kielégítéséhez szükséges összeget 36-38 hét alatt keresem meg ezért van 16-14 hét szabad hetem évente. Nem is hangzik rosszul ugye?

Irigység: Ezzel nekem nincs gondom, mivel egyszerűen nincs meg bennem. Talán azért nincs mert nem vagyok telhetetlen és az igényeimet ki tudom elégíteni? Egyébként elgondolkodtató, hogy a többség nem a milliomos csemetékre, a lottónyertesekre, hanem a szomszéd fűnyírójára, a kolléga új kocsijára szokott irigy lenni. Olyan dolgokra ami lehetne neki is, ha tenne érte. Ezen azért érdemes elgondolkodni.

Hitetlenség: Szerintem az emberi elme létszükséglete egy rendszer aminek a keretei közt tud működni. Ez a hit lehet a kereszténység, a tudomány, a keleti vallások, vagy a manapság terjedő "new age"-es gondolatok. Szerintem mindegy melyik csak szerepeljen benne az alázat és az elfogadás (ezért nem játszik a fundamentalista vallásosság, vagy a fajelmélet). Csúnya hasonlattal a hit az alapszoftver, amelyen futnak a személyünket meghatározó egyedi szoftverek. Valamiben hinni kell.

Manipulálhatóság: A jelen gazdasági rendszerben, mikor már rég túlhaladtuk a valós szükségleteink kielégítését, hihetetlen mennyiségű reklámmal próbálnak rábírni minket felesleges dolgok megvásárlására. Keltenek egy akkora igényt, amit a többség egyszerűen anyagilag képtelen kielégíteni. Ezért aki hagyja magát manipulálni az már fel is ült a kielégítetlenség expresszre. Egy idős kollégától tanultam, hogy nem az a fontos, hogy mit mondanak, hanem, hogy ki mondja. Ez óriási segítség a manipuláció ignorálásában. Mivel kb. öt személy véleménye érdekel ezen a világon és ezek közt nincs egyetlen cég sem, így nagy ívben teszek arra, hogy x cég szerint az ő y termékük nélkül nem leszek boldog.

Magány: Magány alatt nem az egyedüllétet értem. Nem mondanám egy világból kivonult remetére, hogy magányos és biztosan vannak szerető családi körnek tűnő közegben magányosan élő emberek. A magány szerintem mikor az ember kirekesztődik az őt körülvevő világból. Pedig csak elég lenne nyitott szemmel körülnézni. Mindenkinek helye van a világban, csak azt kell megtalálni.

Rettegés: "A félelem a kis halál, a félelem az elme gyilkosa" Az idézet a Dűnéből van és el is mond mindent. A félelem, a rettegés egy nagyon erős érzelem, akár gyilkosságra is sarkalhatja az embert, de mindenképpen mérgezi az elmét nap, mint nap. Legyőzni nem lehet, el kell engedni, mint minden rossz és ártalmas dolgot. Utálom azt a mondást, hogy "jobb félni, mint megijedni". Baromság! Félni valamitől ami lehet, hogy el sem jön? Félni valamitől ami kivédhetetlenül bekövetkezik mint a halál? Mi értelme van ennek. Ráérünk megijedni, ha odaértünk.

Elvtelenség: Utoljára hagytam, holott számomra a legfontosabb sarokkő, hogy nem tagadom meg az elveimet. Ez adja meg azt az erkölcsi alapot, amire támaszkodva megtehetem, hogy nem foglalkozom mindenki véleményével. Ez segít ignorálni a manipulációt, hiszen a legtöbb dolog amire rá próbálnak bírni egyszerűen ellentétes az elveimmel. Segít elkerülni olyan dolgokat mint a szégyen és a lelkiismeret furdalás, valamint irányjelzőként megkönnyíti a döntést a legtöbb kérdésben. Az elvhűség egy annyira jó dolog, hogy egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogyan képes valaki lecserélni egy érdek-vezérelt gondolkodásra. Persze az utóbbi kétségtelenül jobb pillanatnyi szinten, de annyi bonyodalmat, kárt okoz hosszabb távon, hogy tényleg felfoghatatlan számomra, hogyan van létjogosultsága. Ennyire nem tanulnak emberek?

Szóval mindenki fojtsa el, győzze le, engedje el a fentieket és kiegyensúlyozott, elégedett emberként nem lesz nehéz megtalálni magában az alázatot, amin keresztül megélheti a boldogságot. Ebből erőt merítve pedig megoldjuk a problémákat.

Nem ügy.

Egy Proli

Egy proli elmélkedései

probléma felvető és megoldó blog

Régóta nyomaszt, hogy rengeteg kérdés merül fel bennem, amiről senkivel sem tudok beszélni a környezetemben.

Mikor felvetem ezeket a témákat általában értetlen vállrángatás a válasz. A legrosszabb, hogy az értetlenség nem a problémára vonatkozik, hanem a problémához való viszonyra. A legáltalánosabb válasz a: Jó értem és igazad van de hát mit tudnánk tenni ez ellen?

A másik dolog, hogy mikor beszélgetek emberekkel és szóba kerül, hogy boldognak és elégedetnek érzem magam, szinte lefagynak. Hogy azt most hogyan. Ebben az országban? Ebben a világban? De hiszen nem is egy ferrariban ülök, és a telefonomon sincs aranyozás. Hogy akkor most ez mi? Én úgy gondolom, hogy ahogyan a problémákat tekintem és kezelem részben erre is választ ad. Nem fedi le a teljes vertikumot, de fontos része az egésznek.

Nos ezért írok most blogot, amit valószínűleg a kutya sem fog olvasni, de legalább teszek valamit. Egy ház is téglák ezreiből épül fel és egy tégla perspektívájából érthető az a mondat, hogy: Jó, de hogyan tudnék én oltalmazni az időjárás viszontagságaitól egy családot?

Hát úgy, hogy a többi ezrek közé simulva egyszerűen teszem amit kell. Állok szilárdan a helyemen és teszem amire rendelt a sors. Ez téglaként nem valami bonyolult feladat, de mint tégla nem is kapott elmét és szabad akaratot.

Nekünk egy kicsit bonyolultabb, de azért nem kell érteni a kvantummechanikához, hogy eldöntsük mi a helyes.

Amit egyébként nem kinyilatkoztatni szándékozom. Tudok változtatni az álláspontomon, ha kapok olyan új információkat amik más megvilágításba helyezik az adott problémát.

De addig is minden cselekedetem abba az irányba mutat amit helyesnek érzek és pont.

Ennyi elég is az okokról (igyekszem majd tömör lenni), amit még fontosnak gondolok elmondani az indítóban, hogy miért határoztam meg magam proliként.

Mivel szerintem fontos, hogy valaki milyen perspektívából ítél meg egy problémát, és a válasz pofon egyszerű: - Mert az vagyok. Kétkezi munkát végzek 18 éves korom óta és nem is szeretnék mást csinálni. Mikor szabadságon vagyok, egy idő után lelkiismeret furdalásom támad, ha nem csinálok semmit, csak pihenek, olvasgatok. Menthetetlenül prolinak születtem/nevelődtem (majd az értelmiség eldönti, ha akarja), képtelen lennék szervizt hívni egy kerékcseréhez, vagy kertészt hogy lenyírja a füvet. Ha kétkezi, képzetséget nem igénylő munka, én megcsinálom és kész.

Egyébként ezt a pragmatizmust hiányolom az úgynevezett értelmiségből.

Én mint proli, pontosan ezzel az egyszerűséggel fogom feldobni és leütni a problémákat is. Szerintem az egyik legnagyobb gond a mai világgal, hogy túlbonyolítjuk a problémákat, mert mi van, ha egy bébifókának nemi identitászavarai lesznek a probléma megoldásának következtében. Hát elárulom: semmi. Olyan nincs a világban, hogy ne okozzunk kárt. Minden kilégzéssel CO2-t pumpálok a légkörbe, minden hamburgerért meghalt egy marha, minden adócsökkentésért kevesebb jut szociális kiadásokra.

Nem leszek álszent, ezt megígérem.

Amit pedig írni fogok, nem lesz sem biblia sem egy mein kampf csak valami útikalauz szerűség.